Papers of the Week

Összefoglaló. A palliatív ellátás célja a beteg és családja életminőségének javítása egy életet megrövidítő betegség során. A palliatív betegpopuláció 32-80%-a kap szisztémás szteroidot kínzó tünetek enyhítésére. Az alkalmazási irányelvek, a szteroidhasználat a palliatív betegek körében nagyon változó az egyes országok, de az országon belüli ellátók között is. A palliatív betegellátásban szteroidokat – elsősorban szisztémás glükokortikoidokat (dexametazon, betametazon, prednizolon, metilprednizolon) – főleg antiinflammatorikus és a vascularis permeabilitást csökkentő hatásuk miatt alkalmazunk. A palliatív ellátás során glükokortikoid adása számos specifikus indikáció esetén javasolható, mint idegi kompresszió, neuropathiás fájdalom, csontfájdalom és metastasis, májtokfeszülés okozta fájdalom, malignus bélobstrukció, agynyomás-fokozódás, malignus gerincvelő-kompresszió, vena cava superior szindróma, lymphangitis carcinomatosa, nagy légúti obstrukció. Sokszor párhuzamosan jelentkező, nem specifikus tünetek – mint anorexia-cachexia szindróma, hányinger, hányás, fáradtság, gyengeség, nehézlégzés – szintén szükségessé tehetik szteroid adását. A palliatív betegek prognózisát figyelembe véve a szteroidok késői mellékhatásai nem korlátozzák adásukat, az elsődleges terápiás előny felülmúlja a lehetséges kockázatokat. A nemzetközi gyakorlatban a dexametazon a leggyakrabban alkalmazott glükokortikoid, kifejezett gyulladáscsökkentő hatása és kevesebb mineralokortikoid-mellékhatása miatt. Fontos, elengedhetetlen része a biztonságos szteroidterápiának a mellékhatások gondos monitorozása, erről a beteget és a hozzátartozókat is fel kell világosítani. A megfelelő indikációban, dózisban és megfelelő kezelési terv alapján adagolt szteroid hasznos része a palliatív tünetkontrollnak, a beteg életminőség-javításának. Orv Hetil. 2022; 163(8): 294-300. Summary. Palliative care aims to improve the quality of life of patients and their families during a life-shortening illness. 32-80% of the palliative patient population receive systemic steroids to relieve torturous symptoms during end-of-life care. Guidelines for steroid use among palliative patients vary widely from country to country, but also within providers. In palliative care, steroids – mainly systemic glucocorticoids (dexamethasone, betamethasone, prednisolone, methylprednisolone) – are used especially for their anti-inflammatory and vascular permeability-reducing effects. Glucocorticoid administration during palliative care is recommended for a number of specific indications, such as neural compression, neuropathic pain, bone pain and metastasis, liver capsule pain, malignant intestinal obstruction, increased cerebral pressure, malignant spinal cord compression, superior vena cava syndrome, carcinomatous lymphangitis, and large airway compression. Often concomitant non-specific symptoms such as anorexia-cachexia syndrome, nausea, vomiting, fatigue, weakness, dyspnoea may also necessitate steroid administration. Considering the prognosis of palliative patients, the late side effects of steroids do not limit their administration, the primary therapeutic benefit outweighs the potential risks. Internationally, dexamethasone is the most commonly used glucocorticoid due to its pronounced anti-inflammatory effect and fewer mineralocorticoid side effects. Careful monitoring of side effects is an important and essential part of safe steroid therapy and should be made clear to the patient and their relatives. Steroids administered in the right indication and dose as well as according to an appropriate treatment plan are useful parts of palliative symptom control and improve patients' quality of life. Orv Hetil. 2022; 163(8): 294-300.